|
„Mint király bölcs és igazságos, irgalmas,
- ahogy a régiek mondták – kegyes volt. És szent,
azaz hõsies szinten élt azokkal az erõkkel és lehetõoségekkel,
amiket az Úr neki adott. Amikor elérkezett az idõ, hogy az öröklés
rendje szerint Géza fejedelem utódja legyen, õ már ismerte
Krisztust. Már ismerte az élõ és igaz Istent, és
a szívében élt az istenfélelem. Már tudta:
ha én egyszer ura leszek ennek a népnek, tõlem az Úr Krisztus,
az élõ Isten számon fogja kérni, mit csináltam
a népemmel.
A Szentírásban ott áll: ,,A bölcsesség kezdete
az istenfélelem. - István király egész uralkodásának,
egész személyiségének a bölcsessége innen érthetõ
meg: felelõsnek tudta magát az élõ Isten színe elõtt. Amikor
kirajzolódott elõtte az akkori Európa Bizánctól Franciaországig,
voltak olyan tanítói, akiktõl meg tudta tanulni, hogy ez a térség,
aminek az ura lesz - még nem volt biztos, hogy királya lesz-e,
de az biztos volt, hogy az ura lesz -, három lehetõség elõtt állt:
Az egyik lehetõség, hogy elkötelezõdik Bizánc felé és
része lesz az egykori Kelet-Római Birodalomnak, aminek a keleti
határa valahol a Tigris as az Eufrátesz vidékén van,
nyugati határa a Duma déli partja, de ha hozzá kapcsolódik
a magyarság, akkor a Lajta lesz. A másik lehetõség, hogy
a Német-Római Császárság felé fordul,
oda kötelezõdik el, és akkor Magyarország része lesz
az egykori Nyugat-Római Birodalomnak, melynek központja Aachen, nyugati
határa az Atlanti-óceán, keleti határa pillanatnyilag
a Lajta, de ha Magyarország hozzá csatlakozik, akkor a Kárpátokig
fog tartani.
István a bölcs, leendõ uralkodó fölismerte, hogy van
egy harmadik lehetõség is, az, hogy ez a térség önálló királyság
legyen, mely nem Bizánchoz, nem Aachenhez, hanem Rómához,
pápához kötodik. - Krisztusban ugyanis fölismerte, hogy
a megtestesült Ige nem a test as a vér, a faj, a politika, a határok,
meg a gazdasági hatalom Ura, hanem a megváltó Isten. Aki
az egyes embereket is, a népeket is szabadnak akarja látni és
azt akarja, hogy szabadon mondják egyenként is, közösségben
is: ,,Hiszek az egy Istenben, a megváltó Krisztusban, a megszentelõ
Szentlélekben, és az egy, szent, apostoli Anyaszentegyházban.''
- István ezt fogta föl.”
Idézet (Dr.) Diós István atyának a „Napi kenyerünk” címü
könyvébol
|
