|
Jézus gyermekségtörtének egész elbeszélés sorát belengi a gyengéd szeretet. Mária és Erzsébet titkát, hamarosan angyalsereg kürtöli a világba, a gonosz Heródes kegyetlen hatásától titokban surranó angyalok óvják a jelek kutatóit, a betlehemi mágusokat. S azt az olvasót, aki még nem tudná, miféle folyamatnak a vége ez Máté és Lukács evangéliumában hosszú családfákon keresztül vezetik az írók Ádámi, vagy Ábrahámig, jelezvén az õsbünre, válaszul megnyilvánult az õs szeretet, az õsi hit végre évezredek múltán igazolást nyert.
János evangélista... észrevette, hogy egy igen boldogságot egy nem keserüséget jelenthet sokaknak, másképpen vezeti be Jézus élettörténetét.
Õ tudja Isten Igenje az emberek folyamatos Nem-jével találkozik. Mindkét szó világot, országot teremt, az egyik az igazak országát, a másik a hazugokét. Az egyik a szövetséget más a Sinai hegynél is az Istennel, a másik az éden pusztulását jelenti. Ez az igen János szerint kezdetben Istennél volt, aki az egész édent a "legyen" igenjével teremtette. Igent mondott az égre, földre, csillagokra, állatokra, növényekre, igen az életre. Igent az emberre. De Isten Igen-je számtalanszor találkozott az ember nem-jével. Nemet mondott a tíz parancsra, vagy a fáraó nem-je a halálba taszította a választott népet. De isten igen-je erõsebb az emberek nem-jénél. Isten szeretete erõsebb az emberek megosztásra törekvésénél és haragjánál. János evangélista a prológusban felfedezi Isten volt az ige, de azt is felfedezi nem akarták az emberek befogadni. Isten amikor a teremtett világba lépett, övéi nem akarták elfogadni. Nemet mondtak Isten szeretetére.
János evangélista ... ismerte Jézus gyermekségtörténetének ... az elbeszéléseit. Máté és Lukács evangéliuma elõtte írva állt. De ott állt elõtte, az is, hogy Jézus szavai, hogyan írják át az emberek életét, sõt kr.u. 67-re már a római birodalom életét is. Jézust ezért mégis világtörténeti összefüggésbe állítja, de olyan történelem szemlélet alapján ... amelyet a próféták (írják), akik az emberiség fejlõdését figyelték. Úgy gondolja Jézus személyét, csak úgy lehet megérteni, ha végiggondoljuk Istennek az emberekkel kapcsolatos tervét.
Ezért mondja "Kezdetben volt az Ige" ezért állítja "minden õáltala lett", csak másodlagos dolog hogy egy bizonyos idõ után, és valljuk meg ez jó pár évezred, ha a teremtéstõl számítjuk "a világban jött". Sõt, hogy Jézus újra teremtésének a jelentõségét hangsúlyozza így fogalmaz, a világ "általa lett", de nem hallgatja el a megváltás müvének tragikus részletét sem "mégsem ismerte fel a világ."
De akik felismerték azok, új minõséget kaptak "Isten gyermekeivé lettek" Sõt alázatosan megvallja, hogy "mindannyian az õ teljességébõl merítettünk", vagyis János nem saját magától elmélkedte ki amit gondolt, hanem Jézus Krisztustól tanulta.
A történelem egy bizonyos pontján mi is a világba léptünk, igaz meg lett volna nélkülünk is a világ, mint ahogyan meg lesz nélkülünk is a világ. De azért megkérdezhetjük magunktól világosságot jöttünk gyújtani, vagy ahová csak megyünk, minden elsötétül. Megkérdezhetjük magunktól, hogy tevékenységünk leírható azzal, hogy "kegyelmet, kegyelemre halmozunk", vagy nem mást teszünk, mint gyülöletet gyülölettel házasítunk.
Ez a szöveg egy elmélkedõ keresztény tolla hegyén született, aki maga is beírta nevét a történelembe. ... Élete végén csak ezt ismételgette "Fiacskáim szeressétek egymást!" Ne mondjatok nem-et a felebaráti szeretetre. B.Gy.
|
