PORTUGÁLIAI SZENT ERZSÉBET (IZABELLA) Árpád-házi
Szent Erzsébet unokahúga, nevét is tõle kapta. 1271-ben
született Aragóniában királyi családból,
anyja Jolánta volt, II. Endre magyar király leánya. Hazájában
Izabellának nevezik. Már születése békét
szerzett: az örömre kibékült atyja és nagyapja,
akik éppen háborúban álltak egymással. 12-13 éves
gyermeklányként felesége lett a portugál Dénes
királynak. Két gyermeket szült.
Hõsies volt a gyötrelmekben és a nehézségekben: imádkozott és
jót cselekedett. Férje hütlenségét és iszákosságát
türelemmel viselte. Még törvénytelen gyermekeit is nagy
szeretettel nevelte. Szeretete gyõzött, anélkül, hogy férje
legyõzötté vált volna. A jámborság és
emberszeretet mintaképe lett: betegeket gondozott, szegényeket
ruházott, táplálta õket, gyakran szegény lányokat
kiházasított, csakhogy megvédje õket a zülléstõl.
Férjét annyira megváltoztatta, hogy a néptõl az "igazságos" jelzõt
kapta.
Békeszerzõ müködése hozta a legáldásosabb eredményeket.
Közvetített Portugália, Kasztília, Aragónia
között, békét szerzett Nápoly és Szicília
között is. Okossága és személyes varázsa
hatásosabb volt mint a hadszíntér pokla.
Férje halála után javait a szegényekre hagyta és
ferences harmadrendi lett. De még a zárdából is segítséget
kellett nyújtani nagy problémákban. Szeretett volna békét
teremteni egymás ellen háborúzni készülo fia és
veje között. Ez az utazás volt utolsó útja, a
békekötést már nem érte meg, lázba esett. Életereje
gyorsan fogyott, már csak néhány napig élt csupán.
1336. július 4-én Estremosban hunyt el menye és fia karjaiban.
A coimbrai klarissza zárdában temették el. 1612-ben sírját
felbontották és testét teljes épségben találták.
1625-ben avatta szentté VIII. Orbán pápa.
|
