3705 Woodlawn Ave., LA 90011
Directions to the Church
Tel.: (323)234-5963

E-mail: frtheodoresmith@gmail.com
Tel.: 949 633 1924
Fõ Oldal  
Szentbeszédek Sunday Homily

Rev. THEODORE SMITH O.Praem., Priest for Hungarians

(Lk18,9-14) „Boldogok vagytok, hogy most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul...Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!” (Lk6,21b;25b) Így szól Jézus nyolc boldogságából a harmadik Szt. Lukács lejegyzésében. Nem minden szomorúság üdvös, és nem minden ujjongás ártalmas. Az Úrban örvendezni mindig jó (Fil4:4), a farizeus azonban önmagában találta örömét. A bűnbánó vámos bánata üdvös volt, az iskarióti Júdásé nem, mivel kétségbe esett Isten irgalma felől. Bár az emberiség nem osztható szépen ketté farizeusokra és vámosokra, mégis mindannyian tanulhatunk e jeles példabeszédből. Mint a farizeus, mi is örvendezünk, mikor sírnunk kellene. Mint a vámos, sírunk, pedig örülnünk kellene, hiszen ő bocsánattal távozott, míg a farizeus nem, mivel az ő dicsérete önimádás volt, az imádsága önző! A legsúlyosabb önámítás áldozata volt – és mi is azok lehetünk!

A jó lelkiismeret vizsgálaton az üdvösségünk múlhat. Kettejük között ennyi különbség volt: egyikük elmulasztotta, a másik nem. Mi sem mulasztjuk el, ha Kempis intésére hallgatunk: „Jézusnak sok olyan híve van, aki mennyországát szereti, de kevés, aki keresztjét hordozza. Sokan kívánják a vigasztalást, de kevesen a szorongatást. Sok társat talál Jézus az asztalához, de keveset a böjtöléshez. Mindnyájan akarnak Krisztussal örvendeni, de kevesen akarnak őérette vagy ővele tűrni, szenvedni. Sokan követik Jézust a kenyérszegésig, de kevesen a kínszenvedés kelyhének kiürítéséig. Sokan tisztelik csodatételeit, de kevesen követik keresztjének gyalázatát. Sokan szeretik Jézust, míg bajuk nincsen. Sokan dicsérik és áldják, míg tőle valami vigasztalást kapnak. Ha pedig Jézus elrejtőzik és kis időre eltávozik tőlük, vagy zúgolódnak, vagy nagyon elcsüggednek.”

„Akik Jézust Jézusért és nem a maguk vigasztalásáért szeretik, minden bajban és szívbeli szorongatásban csakúgy áldják, mint a legnagyobb vigasztalásban. És ha nekik soha nem nyújtana vigasztalást, mégis örökké áldanák, és mindig hálát adnának neki. Ó, mily hatalmas Jézus szeretete, ha tiszta, és nem elegyedik közé a haszonlesés és az önszeretet! Nem mind béreseknek kell-e nevezni azokat, kik mindig csak vigasztalást keresnek? Nem szemlátomást inkább önmagukat szeretik-e, mint Krisztust, akik minduntalan csak saját hasznukról és nyereségükről gondoskodnak? Hol találni embert, aki ingyen akarna szolgálni? ...És miután mindent megtett, amit tudomása szerint tennie kell, azt gondolná, hogy semmit sem tett. Hogy ne tartsa nagynak, amit talán nagyra becsülhetne, hanem igaz szívvel haszontalan szolgának vallaná magát.” (Krisztus követése, II.11)

Az ilyen emberek legyőzik a világot, mert már legyőzték magukban a rosszat. Semmi nem szakíthatja el [őket] Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. (lásd Róm8,38) Krisztushoz hasonlítanak, aki a Kálvárián külsőleg diadalt aratott az ördög felett, mivel már a sivatagban legyőzte őt az akaratok belső csatáján. A nemzetek sorsa is az egyének lelkében dől el. Az ’56-os forradalom sem volt kivétel. Békésen és sikeresen indult, amíg a katonák megtagadták a tüzelést fegyvertelen magyar honfitársaikra. Elbukott viszont, amikor a bátor szabadságharcosokat – akikért itt imádkozunk – becsapták, hogy a fegyverekben bízzanak, különösen a vélt szövetségeseikében. Amerikának a Homeland Security című új minisztériumában egy csírázó Államvédelmi Hatóságot ismerhetnek fel az idősebb magyarok. Ami következik, nem kritikának szánom a múltról, hanem tanácsnak a jövőre vonatkozóan. Az ördög azt akarja, hogy mi is a fegyverekben bízzunk. Bízzunk inkább Istenben és egymásban! Ez Jézus módszere. Nem dacol a logikával, hanem felülmúlja azt. Emiatt nem érthetjük meg teljesen. A történelemben – mint a lelki életben is – az ördögöt könnyebb legyőzni békés védekezéssel, mint erőszakos támadással! Ámen.